Közérdekű

            Sziasztok!Nem akartam elhamarkodott döntést hozni,de elég volt rá 2 óra,hogy eldöntsem mit is akarok.Úgy gondolom ennek a blognak nem sok jövője van.Az ötleteim se a régiek már és hát az időm sem engedi meg,hogy írjak.A régi és új olvasóimat nem akarom cserben hagyni ezért érdemes benézni a másik blogomba is ITT.
           Talán egy nap majd újra írni kezdek,de az nem lesz egy hamar,mivel ez az év elég nehéz lesz a sulira tekintve.Remélem megértitek amiért így döntöttem.
           Köszönöm,hogy mellettem álltatok és szerettétek az én "kis történetem".♥

u.i: Nagyon fog hiányozni a blogolás és hát ti is:) :D köszi a támogatást még egyszer xx

9.Rész

    Halihóó!!Remélem még mindig nem lankadt a figyelmetek a blog felé!!Mivel sajnos nekem is elkezdődött a suli,úgy döntöttem,hogy egy héten 2-szer hozok új részt!!HÉTFŐN ÉS SZOMBATON remélem így megfelel!Ha valami esetleg közbejönnek egy kis rövid "közérdekűben" üzenek!Addig is jó olvasást!!Sziasztok♥



A pincér már 2-szer is odajött hozzánk,hogy mit szeretnénk,de mi inkább megvárjuk a fiúkat.Emily már elég ideges volt.
-Már hét óra múlt 10 perccel,Istenem!!-mérgelődött.
-Nyugodj már meg!!Itt lesznek!-nyugtattam.-10 perc késés nem a világ!
-Hát igen,mit is vártunk,2 tinisztárral fogunk vacsorázni,pont mi kellenénk nekik,minke is jönnének el?-kérdezte Em.
-És a két tinisztár nem is mindig az!!-hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül.-Niall vagyok!!-nyújtotta a kezé Emnek.
-Emily Higgins!!-fogot kezet vele Em.
-Én pedig Ashton Irwin!-szólalt meg Ash is.
-Héé,te úgye nem??...-nézett Emilyre Niall furán.
-Micsoda??-szólaltam fel.
-Ugye nem  Paul Higgins rokona??-kérdezte Niall.
-Tudtom szerint nem!-nevetett Emily.
-Akkor jól megleszünk kislány!!-ölelte át Niall Em-et,aki teljesen zavarba jött és el is pirult.-Tetszik a bio arcpirosítód.-nevetett Niall.
-Hát akkor sziasztok srácok!!-köszöntem végre én is.
-Helló Liza,nem találkoztunk kb.5 órája!!-nevetettt Niall.
-Formában vagy??-kérdeztem nevetve Nialltől.
-Csak a szokásos!!-röhögött Ashton.
-Ideje lesz rendelni,mert még zarásig sem hozzák ki a menüt!-ült le Nialler erre mindenki felnevetett.-Tudjátok nem is eszem én olyan sokat,mint ahogy modják!Ez csak egy hiedelem és téves!-mondtam full komolyan.
-Nem Niall,te még többet eszel!!-nézett rá Ashton.
-Örülj amíg nem te főzöl rám!!-nevetett végre Horan is.-Na akkor szóval:legyen 2 gyerek menü és 1 felnőtt..srácok,ti mit kértek?-nézett ránk majd a pincérre.
-Én egy kis menüt!!-vágtam rá.
-Én is!!-szólt egyszerre Ash és Em.
-Akkor 2 gyerek,1 felnőtt és 3 kis menü.-válaszolt Nialler.
-Minek neked gyerek menü?-kérdeztem fúrcsán.
-Ahoz mindig van valami meglepi!!-súgta.
-Istenem!!-fogtam a fejem.
-Most mi ezzel a gond??-értetlenkedett.
-Semmi!!-legyítettem.
Hát beletelt fél órába amíg kihozták a menüt hiába „gyorskaja”.De hát meg is értem,túl terheltük még a Macca’s-t is.Annyira jól szórakoztunk,ezek a srácok kész röhöjek,kis humorzsákok.Úgy érzem jóban leszünk.Egészen addig tarott ez az egész kis szórakozás és beszélgetés amíg Niall meg nem szólalt.
-Szerintem én most megyek!!Vagyis mi most megyünk!!-nézett Niall Emilyre.Úram Isten,mi lesz itt.Nem igazán vagyok még arra felkészülve,hogy kettesben maradjak Ashtonnal.Em elég furán nézett Niallre,de egyáltalán nem zavarta a dolog felállt és Niall már húzta volna kifele,de utánnuk szóltam.
-Héé!!Mi ez az egész?-kérdeztem.
-Hát semmi,csak most dolgom van!-mondta Niall majd Emilyvel együtt sarkon fordúltak és kimentek.
-Hát,hogy így kettesben maradtunk,talán megismerkedhetnénk jobban!-mosolygott Ashton.
-Mire vagy még kíváncsi??-néztem rá felhúztott szemöldökkel.
-Lazíts egy picit!-mire én egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Hát jól van!És milyen egy zenekarban lenni??Mindig is szerettem volna kipróbálni!-próbáltam kicsit érdeklődni,de erre a válasz igazén érdekelt.
-Amikor még nem igazán ismertem a srácokat bíztos voltam abban,hogy mi sosem leszünk jóban és mondhatjuk az is,hogy ki nem állhattam őket!Egyszerűen nem jött be a stílusuk és az sem ahogy viselkedtek!De pár hét után rájöttem,hogy köztük a helyem,mert egyformák vagyunk!-nevetett fel a végén.
-Hát ez csodálatos,még amikor Londonban éltem,mi is összehoztunk egy kissebb bandát,de amikor anyumék úgy döntöttek,hogy költözünk ez az egész köddé vált!-húztam fel a vállam.
-És nem gondoltad,hogy ezt újra megkellene próbálni,itt Sydneybe?-simította meg a kezem,mire én furcsán néztem rá.-Bocsánat,nem akartam tolakodó lenni!
-Nem,semmi baj!-bár eléggé furcsán jött ki a helyzet.-Hát nem volt kivel.-szomorodtam el,mert tényleg nagyon szeretem a zenét.
-Milyen hangszeren játszol??-kérdezte Ashton.
-5 éves korom óta dobolok!!-mosolyodtam el.
-Hát ez egy közös dolog bennünk!Én 6 éves korom óta!-nevettünk fel.

8.Rész

    Hellóó!!El sem hiszem,hogy már a 8. résznél járunk!Nem gondoltam volna,hogy eddig eljutunk,de a ti segítségetekkel sikerült!!Köszönöm a hozzászólásokat és a felíratkozókat,remélem ezután is itt maradtok,várjátok az új részeket és elnyerik majd a tetszéseteket!!Nagyon kösözönm még 1x.:)De hagylak titeket olvasni:)Sziasztok:)♥

-Igen,az!-bólintottam.

-Miről maradtunk le?-kérdezte apa.

-A tegnapi koncerten a 5sos dobosa és hát szinte ő mentette meg az életem!-válaszoltam.

-És honnan tudod,hogy nem ő volt a támadó?-kérdezte Em.

-Bíztos vagyok benne,a hangjuk nem egyezik,és amúgy is ő soha nem tenne ilyet!-mondtam őszintén.

-Na hát jól van!Gyere átkötöm a sebed.-szólt anya.

-Ne,hagyd csak,majd én!-szólalt meg Emily,fogta az elsősegély készletet és felhúzott a lépcsőn.

-Mesélj csak szépen!-ületetett le Em az ágyra.

-Mit meséljek?Már mindent elmondtam ami történt!-vontam vállat.

-Igen-igen,és ezt higyem is el!-húzogatta a szemöldökét.

-Inkább kötöznéd átfele a sebeim,mert délután programunk van!-mondtam fülig érő mosollyal.

-Áhh,randizol Ashtonnal?-kérdezte.

-De szőke vagy!Programunk,azt úgy értettem,mindkettőnknek!-nevettem fel.

-Kivel?hol?Mikor?-tért a lényegre.

-Niallel és Ashtonnal este 7kor a Macca’sba,vagyis a Mekiben!

-Jézusom,Úr ,Isten!Komolyan??Anyám,én Niall Horannal és Ashton Irwinnel fogok vacsorázni!-ugrott szó szerint a nyakamba.

-Megnyugodhatnál egy kicsit!-mosolyogtam rá.

-Ez annyira jó!!Óh köszönöm!-ölelt meg ismét.

-Igazán nincs mit!De tudod,hogy rendesen kell viselkedned,nem úgy,mint egy őrült rajongó?-néztem rá atyáskodóan.

-Liza Hill,én egy érett 18 éves lány vagyok!-mondta komolyan,de elnevettük magunkat.

Az egész délután azzal telt,hogy megbeszéltük,hogy mi is történt az éjjel,anya végig erősködött,hogy tegyünk feljelentést,de én ennek semmi értelmét nem láttam.Nem éreztem magam annyira bíztonságban,de reménykedem,hogy ez többé nem fog előfordúlni.Amikor az órára pillantottam már 5 óra volt.

-Emily,ideje készülődni!!-kiáltotta Em-nek aki füllhallgatóval a fülében énekelt.

-Mi?Micsoda?-nézett rám értetlenül.-Ugye jobb hangom van,mint P!nk-nek??-nevetett.

-Megsem üti a te szintedet!-nevettem fel.-De készülni kellene!!

-Miért?hova megyünk??-kérdezte.

-Istenemm!!Ilyen nincsss!-fogtam a fejem.-7-kor talákozunk a srácokkal.

-Úram ég!Tényleg!-ugrott fel az ágyról.-Én leszek az első a fűrdöszobában!-rohant be én pedig csak nevettem rajta.

Kb.fél órája bent volt.Hát így nem fogunk soha elindulni.Már kopogtattam az ajtón,de semmi.

-Az ég szerelmére,Emily gyere már ki!!Nem az esküvődre készülsz!-ordítottam miközben még mindig kopogtattam.

-Lehet,hogy lassan oda fogok és ez most azon múlik,hogy hogyan viselkedem Niallel!-nyitotta ki előttem az ajtót én pedig majdnem beestem.-Azért lassan a testtel!-nevetett fel.

-De jó kedvedben vagy!De én még le sem zuhanyoztam!-mérgelődtem.

-De mostmár bemehetsz,nem állít vissza senki!-röhögött majd arrébb tessékelt az ajtóból.

Hamar lezuhanyoztam és a hajamat egyszerűen csak feltűztem,mindig is azon a véleményen voltam,hogy az ismerkedés legelején csak is kizárólag önmagamat adjam.Sosem játszom az eszem,nem is áll jól,de nem is szeretem ha valaki nagyképűsködik,nyomúl és játsza a hülyét.Hát sajnos ez Emilynek nem mindig jön be,mondjuk ő olyan amilyen.Mindig is kicsit bohókás volt.Mire észbe kaptam az óra már 18:27-et mutatott,ideje lenne elindulni,de még azt sem tudom mit veszek fel.Az egész szekrényemet feltúrtam végül Em választott nekem egy cuki kis ruhát.Egyszerű,de nagyszerű.

Taxiba ültünk majd 10 perc múlva meg is érkeztünk.Na nem számítottam arra,hogy a fiúk már ott lesznek és ez be is jött.Sehol egy lélek.

-Te,ezek merre vannak?-kérdezte Em.

-Nem tudom,tudod,férfiák mindig késnek!!-nevettem fel.

-Hát,nem igazán volt még dolgom ilyen „férfiakkal”!!-nevetett.

-Ők is emberek Emily,most ne a híres oldalukat nézd,kérlek!-majd behúztam őt a Mekibe és lehuppantunk a legelső asztalhoz.

7.Rész

     Ahogy ígértem meg is hoztam az új részt!!Köszönöm a hozzászólásokat!Remélem ez a rész is tetszeni fog!

U.I:És hát akkor This Is Us.Ki látta már és hogy tetszett??:)Én ma megyek megnézni.Már alig várom!Addig is jó olvasást!Sziasztok:)♥


-Rád!Vagyis úgy értem az életedre.-jött zavarba.
-Jól van,de aztán te mesélsz!-igennel bólintott.-Szóval 13 éves korom óta élek Sydney-ben,azelőtt Londonban éltem,de a szüleim itt kaptak állast ezért egészen eddig jöttünk.Eléggé megviselt a változás,mindig is szerettem,azt az időjárást ami Londonban volt,utálom mai napig a meleget,még 5 év alatt sem tudtam megszokni.Csak a ti koncertetek miatt jöttem haza 3 nappal hamarabb a barátnőmtől aki még mindig Londonban él,de msot ő is ittvan.A tegnap sikeresen el is „szórtam” őt.Ezért indultam el gyalog haza.
-És miért nem szálltál taxiba?-érdeklődött.
-Látszik,hogy nem itteni vagy!Éjelenként a taxizás veszélyesebb,mintha egyedül mennél haza!-nevettem fel.-Na de most te jösz.
-Mi az amit még nem tudsz rólam?-kuncogott.
-Hát...nem is tudom-vigyorogtam kicsit perverzül.
-Na ne Liza,milyen gondolatok járnak a fejedben?-nézett rám Niall röhögve.
-Látom a te fantáziádat sem kell félteni,amúgy csak annyira voltam kíváncsi,ha nem vagyok tolakodó,hogy van-e barátnőd?Mert sok mindent olvasni az újságban!-nevettem.
-Tudod,boldog párkapcsolatban élek!-röhögött.Én értetlenül néztem rá.-Nem kell megijedni,az én kis szeretett kajámmal.
-De jó kedve van valakinek!-nevettem még mindig.-Tovább!-utasítottam.
-Visszatérve a kérdésedre,nincs senkim!Szerintem már hallottad,hogy mindig azt mondom,hogy várok az igazira,de már kezdem megunni a várakozást!Innentől kezdve nem várok,hanem magam fogom megkeresni,és remélem nem kell messze mennem!-mosolygott majd rám nézett.Hírtelen nem is értettem mit akar,csak visszanéztem rá és molyogtam.-És ha már ennél a témánál tartok.Neked van valakid?
-Muszáj erről beszélnem?-néztem rá.
-Ha nem akarsz,akkor nem muszáj!De,hogyh segítségre van szükséged,vagy csak arra,hogy valaki meghallgasson én itt vagyok!-mosolygott kedvesen.
-Talán kicsit később,még nem igazán tudok erről beszélni!-szomrodtam el.
-Bocsi,ezzel nem akartam elrontni a kedved!-simította meg a vállam.
-Nem,semmi gond!-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.-Azt hiszem itt is volnánk!-néztem a házunk felé.
-Ugye még találkozunk?-erre én bólintottam.-Délután 7-kor a Macca’s-ba?
-Rendben ott leszek!-szálltam ki a kocsiból,majd Niall is kiszállt.
-És hozd a barátnőd is!-mosolygott.
-Okés,akkor holnap!-öleltem meg.
-Helló!-nyomott egy puszit az arcomra.
Istenem,hogy ez a srác mennyire édes.Nem is gondoltam volna,hogy Niall ennyire közvetlen és hogy nem azt az oldalát adja amit legtöbb sztár,hogy „ki vagyok én?”.És,hogy ennyire megtudott nyílni a magánéletére nézve.Remélem,hogy ez egy nagyon jó barátság vagy esetleg több kezdete.

Beérve a házba anya,apa és Emily aggódó tekintetével találtam magam szembe.

-Mégis merre jártál?-kérdezte Em és anya egyszerre.

-Kérlek nyugodjatok meg!-ültem le a kanapéra.

-Mi történt a kezeddel?-nézett rám Em.

-A tegnap este sehol nemtaláltam Emily-t és hát egyedül indultam haza.A telefonom lemerülő félben volt.Em üzenetét megkaptam és aztán semmi.Nem mertem taxiba ülni,mert tudjátok milyen az éjjel.Így hát egyedül indultam haza.Egy pasas elkezdett követni.Az erős szorítása alól nemtudtam szabadúlni és a körmeit a karomba mélyesztette.Ezútán megszakadt a kép és csak arra emlékszek,hogy valaki azt mondta: „Ne félj,nem lesz semmi baj”.Amikor reggel felébredtem egy ismerős arcot pillantottam meg.A tegnapi koncertről Ashton-t.

-Nee márrr!Az az Ashton?-nézett rám tátott szájjal Em.

-Igen,az!-bólintottam.

6.Rész

          Sziasztok!!Meg is hoztam az új részt!Nagyon hálás vagyok a hozzászólásokért és a +1 feliratkozóért!Remélem ez az érdeklődés a blog felé idővel nem fog lankadni.Nem is húzom az időt!Jó olvasást!Puszi♥

u.i:És persze várom az új feliratkozókat és a kommenteket!!

-Na szóval,ott feküdtél védtelenül és én segíteni akartam rajtad,hidd el semmi rosszat nem akartam,és segíteni fogok abban is,hogy megtaláljuk azt a semmirekelő fickót!-mondta majd egy kisebb mosolyt erőltettem a számra.

-Köszönöm,de hiszen nem is ismersz!Akkor miért segítettél?-kérdeztem,pedig én nagyon jól tudtam ki ő.

-Már találkoztunk párszor,csak nem volt időm bemutatkozni.Ashton Irwin vagyok!-nyújtotta a kezét.

-Liza Hill!Örülök,hogy találkoztunk.-üdvözöltem kedvesen.

*Ashton szemszöge*

Amikor az éjjel rátaláltam Lizára nagyon megijedtem,tudtam,hogy muszáj rajta segítenem,nem hagyhatom őt ott védtelenül.Nem láttam rendesen ki támadhatta meg őt,csak egy magas embert láttam,de hamar eltűnt az éjszakában.Visszaérve a hotelbe bekötöztem Liza sebeit.Nem igazán tudtam mit kezdjek vele,de végülis eljött a reggel magához tért és végre meg is ismerkedtünk.

-Jóó reggellttt!-jött be majdnem ajtóstól Niall.-Áh nem tudtam,hogy idáig fajultak a dolgok!-mondta a kezét a szájára téve.

Hát ez is nagyon tud időzíteni mondhatom.De azért egy kopogást elfogatam volna tőle.Mintha egy 5 éves kisgyerek lenne már napok óta.

-Te meg mit keresel itt?-néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Hát...-vakargatta a tarkóját.-Megyek is!-mondta.

-Maradj nyugodtan nekem úgyis ideje lenne mennem,hiszen a szüleim azt sem tudják hol vagyok!-válaszolta Liz,ekkor már a telefonom is megcsördült.Hát ilyen nincs,hogy mindnekinek a legjobbkor van rám szüksége.

-Igen?-vettem fel a telefont.

-Helló Ash!Át tettük mára a stúdiózást tehát fél óran belül itt kell lenned!-mondta a vonal másik végéről Luke.

-Ott leszek!Helló.-raktam is le.

-Na srácok én muszáj bemennem a stúdióba és Liza remélem még találkozunk!Hívok neked egy taxit!-fordúltam Liz felé.Nem akartam,hogy egyedül menjen haza,sajnáltam is meg minden,de muszáj elmennem.

-Nem kell egyedül hazamennie!Én szívesen elviszem!-ajánlotta Niall.

-Köszönöm,de nem kell fáradnotok,haza tudok egyedül is menni!-állt felfelé Liza.

-Nem-nem!Ha tetszik hanem velem fogsz hazamenni!-mutatott magára Niall.

Niallre egy szúrós pillantást vetettem és azt suttogtam: „Megöllek,ha valamit csinálsz!”.Ő erre csak öntelten mosolyogni kezdett.

*Liza szemszöge*

Még mindig nem bírom felfogni mi is történik körülöttem.Annyira furcsa nekem ez az egész.Csak halvány foltok villanak be a tegnap éjszakáról.Még mindig nem tudom ki az aki megtámadhatott,de egészen bíztos vagyok abban,hogy nem Ashton volt.

-Köszönök szépen mindent!Majd még találkozunk!-öleltem meg Ash-t és leírtam a telefonszámom.

-Rendben,vigyázz magadra!-mondta ő is.

Kiérve a házból megláttam,hogy merre is vagyunk.Na hát ez elképesztő.Ashtonnal egy városaban lakunk és eddig még nem is találkoztunk.Igaz,hogy ő a város egyik végén és pedig a másikon,de Sydney nem annyira nagy,vagyis más városokhoz viszonyítva.Niall udvariasan kinyította az autó ajtaját majd majd ő is beszállt.

-1 gond van Lizz!-vakargatta a tarkóját.-Nem tudom merre kell menni!-nevetett.

-Külváros,6-dik kerület,31-es ház!-mondtam.

-Hát ez így szuper lesz!-nevetett.-Ehez navi kell!

-Másképp is megoldhattuk volna,ha beültem volna egy taxiban már otthon lennék!-nevettem.

-Addig is jobban összeismerkedünk!Mesélj valamit magadról.-válaszolta majd végül elindultunk.

-Hát,mire vagy kiváncsi?-érdeklődtem.

-Rád!Vagyis úgy értem az életedre.-jött zavarba.

5.Rész

    Halihóó!Meghoztam az 5.dik részt!Bocsi a késésért,de nem volt időm.:)És köszönöm a hozzászólásokat és a felíratkozókat és remélem tetszeni fog.Jó olvasást!♥

Magabíztosan léptem ki az ajtón.Mit sem  sejtve indultam el.Olyan gyorsan mentem ,ahogy csak tudtam.Aggódom Emily miatt,merre lehet?Próbáltam keresni őt,de senkit sem láttam.Talán már otthon van?A telefonja csak kicsöng,de nem veszi fel.Pár perc múlva egy üzenet jelent meg a telefonom képernyőjen.

„Itthon vagyok.De te merre vagy?Aggódom.Siess.Puszi:Em x.”

Ekkor lépteket hallottam meg a hátam mögül.Volt már erre eset,de tudtam mit kell tennem.Siettem mégjobban,nem néztem hátra,mert akkor észrevenné,hogy őt figyelem.De a  kíváncsiság nem engedte.Egy sötét alakot pillantottam meg,de mire kettőt pislogtam el is tűnt.Hát ez szuper,félek,reszket a két lábam és még képzelődöm is.Mire vissza pillantottam egy erős kéz szorított egy kendőt a számhoz.Próbáltam kiálltani,de egy hang sem jött a torkomon.Kapálóztam ahogy csak tudtam,de még erősebben szorított.Egy sikátorban senki sem fog észrevenni,mit tegyek?Hatalmas kezén lévő  körmeit a karomba mélyszette!Ordítani tudtam volna a fájdalomtól,de még mindig néma voltam.

-Ne kapálózz cica,most játszani fogunk!-mondta majd egy ördögi nevetéssel zárta.

Én még jobban megrémültem.A testem minden pontját elárasztotta a zsibbadt és ledermedt érzés.A karom iszonyatosan fájt.Közelebb hajolt hozzám,nem láttam tisztán az arcát.Az utca fényei halványodni kezdtek,csak pislogtam,de csak az ijesztő alak gonosz tekintettét láttam semmi mást.Pár pillanat múlva már semmit sem láttam,csak azt éreztem,hogy az egész testem fájdalom,zsibbadság és reszketés tölti el és a földön feküdtem.Nem sokat feküdhettem ott,mert kis idő múlva feltápászkodtam,de már nem volt ott az a pasas.Teljesen erőtlen vagyok,meg sem tudok mozdúlni.Az egész világ meg szünt körülöttem semmit sem láttam,csak az elhalkuló autók zajait.

-Ne félj,nem lesz semmi baj!-szólt egy kicsit lágyabb hang a távolból,de én teljesen magamon kívűl voltam,nem bírtam válaszolni.Éreztem,ahogy ölbe vesz és egy autóba tesz.Féltem,de kicsit nagyobb bíztonságban éreztem maga.Mi van ha még mindig ő az,csak nem akar annyira megrémíteni?Mi van ha elrabol?És ha megakar erőszakolni?Ezek között a gondolatok között még jobban kétségbe estem és úgy éreztem itt a vég.Egy különös érzés öntötte el a testem és itt mindennek vége lett.

Amikor virradni kezdett rájöttem,hogy élek.De milyen szörnyűség várhat rám ha kinyítom a szemem?Talán már a legrosszabb is megtörtént?Ekkor egy hideg kéz érintette meg a karom amire felszisszentem hiszem még mindig nagyon fáj.

-Haggy békén!!És hol vagyok?Mit akarsz tőlem?-néztem rá rémülten amikor rájöttem,hogy ki is ő valójában.Egy ismeretlen lakásban voltam ,a kanapén feküdtem és sebeim bevoltak kötözve.

-Nyugodj meg,én semmi rosszat nem akarok!-mondta nyugodt hangon.

-Emgedj el te szemét!Mostmár semmit nem akarsz?Megkaptad amit akartál?-próbáltam felállni a kanapéról,de sehogy sem ment.

-Ha megnyugszol mindent elmagyarázok!-mondta,de én még mindig elakartam menekülni.-A tegnap este valaki megtámadott téged és otthagyott az út szélén!Rémlik?-kérdezte nem túl kedvesen.

-Ig..igen..!-bólogattam rémülten.

Közérdekű!!!

              Helló!Aki még nem hallott volna a másik blogomról akkor ITT megnézheti!Remélem elkezdítek olvasni!Akik pedig olvassák azokat kérem szóljanak hozzá!Elég lehangoló tud lenne,hogyha felteszünk egy rész és csak 1-2 komment érkezik,akkor már nem lesz annyi kedvünk írni és a részek sem lesznek annyira jókedvűek.De hogyha hozzászóltok és felíratkoztok,akkor bíztosítom,hogy nagyon tetszeni fog az egész kis fikció!!Csak ennyit szerettem volna mondani.
  u.i:köszönöm a feliratkozókat és a kommikat!!♥